Egy korábbi posztban már adtam egy kis ízelítőt néhány a Földön található különleges építményről, amelyek az akkori technológiával nem lehetett könnyű létrehozni. Ha egyáltalán emberek csinálták…
Az építmények bemutatása előtt érdemes kicsit belekóstolni a felhasznált anyagok tulajdonságaiba. Lesz itt andezit, gránit és diorit is.
A legkeményebb ismert anyag a Földön a gyémánt (ha nem vesszük a wurtzit-bórnitridet és a lonsdaleitet). A gyémánt Mohs-féle keménységi skálán 10-es értékkel bír. A felsorolt kőzetek közül a legkeményebb a diorit, ennek a száma 8 mohs. Ezután következik a gránit (6-7 mohs) az andezit (5 mohs). Szóval nem egy “kés a vajban” szitu lehet ezeket vagdosni. A diorit ( mélységi magmás kőzet) az egyik legkeményebb kőzet, ezért nagyon nehéz faragni és dolgozni vele. Tehát ezekkel az ismeretekkel vágjunk bele a közepébe.
Az első helyszín Peru. Amit átszel a világ leghosszabb hegysége az Andok. A 6000 méteres hegycsúcsok között terült el az Inka Birodalom Az inka név eredetileg a kecsuák egyik uralkodóját jelölte, de ma már az általa uralt egész birodalom népét és kultúráját jelölik ezzel a névvel. Az inkák nézete szerint az ember kötelessége a természet megőrzése és megvédése. E szerint szükséges az emberek és a természet közötti kölcsönösség fenntartása. A birodalom fővárosa Cusco (vagy Cuzco). A város volt a vallás és politika központja. Cusco felett, mintegy 3600 méter magasan található Sacsayhuamán. Hatalmas kőfalai az inkák korát megelőző időkből rejtenek titkokat. A kövek átlagosan 50 tonnát nyomnak, de van ami meghaladja a 120 tonnát is. Vannak olyan gépeink, amivel elmozdíthatóak ezek a méretű kövek, de az ősi korokban rengeteg emberi erőre volt szükség. Ha hozzávetőlegesen nézzük, akkor egy 1 tonnás kőtömb megmozdításához 10-20 férfi kell. Egy gyors fejszámolás és láthatjuk, hogy egy 50 tonnás monstrumhoz legjobb esetben is 500 embernek kellett nekiveselkednie. A gránit megmunkálásához, vágásához gyémántot használunk napjainkban. A kereket nem ismerték, ahogyan az állati erővel történő teherszállítást sem (a lovak csak a spanyol hódítókkal jelentek meg az Andokban). Ez felveti a kérdést, hogy volt-e megfelelő eszközük ekkora munkák elvégzésére? A kövek olyan szorosan illeszkednek egymáshoz, hogy egy papírlapot sem lehet közéjük illeszteni.
Most nézzünk néhány elméletet az építőkről:
Az archeológusok szerint: A létesítmény két fázisban épülhetett. Az idősebb részét a Killke társadalom (isz. 900-1200) építhette. Majd az inkák még építettek hozzá. Ezután érte el jelenlegi állapotát.
Az inkák úgy gondolják, hogy egy korábbi ismeretlen emberfaj építette. Aminek a vezetője egy erős isten volt, aki az égből ereszkedett közéjük. Az elbeszélések szerint egy Virakocha nevű isten látogatta meg az embereket. A Nap követének mondta magát. Más legendákban, mint házépítést, földművelést és csatornázást oktató civilizátorként tűnik fel. Megjelenésében is különbözött az emberektől, mivel jóval magasabb volt, a haja ősz volt a bőre pedig fehér. Ez elég különleges lehetett azon a környéken.
Ha tényleg létezett Virakocha, akkor elképzelhető, hogy egy földönkívüli világ szülöttje? Ez megmagyarázná a sacsayhuamáni építmény keletkezését.
Az építés:
A kövek úgy illeszkednek egymáshoz, mint egy kirakó darabjai. Szinte tökéletesen passzol egyik a másikhoz. Az elméletek szerint a kövek megformálásához nagy mennyiségű hőt használtak, így azok képlékenyek lettek és így tudták egymáshoz illeszteni őket. Olyan mintha gyurmából csinálták volna meg.
A legenda szerint egy madár felügyelte az építkezést. A lény olyan anyagot tartott a csőrében, aminek hatására a kövek képlékennyé váltak. Lehetséges, hogy ez a madár egy földönkívüli űrhajó lehetett, csak lévén, hogy nem volt szavuk rá, ezért madárként jelenik meg az elbeszélésekben?
Tessék rágódni rajta. A fő kérdés az lehet, hogy: Milyen céllal épült ez a komplexum? Talán a földönkívüliek használták. Az emberek nekik építették, mert istenként tekintettek rájuk.
Rejtélyek kalandora 